Elbúcsúztam szépen a régi számítógéptől, Lajostól, akitől még így utoljára háromszor kaptam agyfaszt, a legutolsó húzása az volt, hogy kijjebb húztam a polcon, hogy belássak mögé, és az oldala leesett majd barátságosan pofánvágott.
Itt van helyette az új, csillog-villog, gyors, nem fagy le, és ez nekem mind akkora szó, hogy most mást nem is mondok róla. Azt hiszem, a neve Ottó lesz, de ebbe még Kinga beleszólhat.