gangike1

Az a kínos pillanat, amikor nagyanyád a te és nővéred fényképével random embereket kap el az utcán, hogy megmutassa nekik, aztán hosszasan, közölnivaló és a leghalványabb összefüggések nélkül fossa nekik a szót.

Anyukám beszólt, hogy nem túl aktuális a blog, merthogy nővérem egy hete már haza is ment. Az van, hogy semmi nincs. Bár de, volt: szombaton voltunk Tancinéninél nagyjából az osztály negyven százalékával, és kutyáztunk meg söröztünk meg páran pálinkáztak meg természetesen…

Ma jön haza nővérem!

Sógornő azt mondta, szeretne csomózni karkötőt. Eléraktam a két csuklóm, hogy válassz, melyiket mutassam meg; nyilván rábökött a legbonyolultabbra. És hát mikor kell megtanulni kurvabonyolult karkötőt csomózni? Este 11-kor, amikor hazaér a melóból.

Mától utcazene, ma este apuval LGT emlékzenekarra megyünk. Meli megcsinálta nagyon hippi fonatosra a hajam, mehet a buli.

Anno megtanultuk, hogy a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, meg a többi, de azért én kiegészíteném még azzal, hogy a szeretet a negyven fokban is bekapcsolja a kedvedért a sütőt, ha pizzát vagy sütit akarsz enni.

Itt lakó sógornőnek az az előnye, hogy nagyjából annyira szeret pofázni, mint én, meg vannak érdekes sztorijai is, és lehet vele majdnem éjfélig beszélgetni a konyhában ülve.

Olyan furcsa, hogy főzöl, teszel-veszel a konyhában, vigyázol a Hannára, amikor először költöztem ide (10 éve), akkor meg még csókolommal köszöntél... - mélázott el a sógornő a pizza fölött.

Csak betöltöttem én is a tizennyolcat, szombaton megünnepeltük, ez alkalomból kaptam meg Ottót, meg kaptam narancssárga batár nagy plüsshalat, fülbevalókat, meg az őrültektől pólót, meg piát, meg ilyenek. Ma meg reggel hatkor anyukám szedett nekem egy csokornyi virágot, azzal…

Kidőlt a családom. A tegnap kezdődött azzal, hogy reggel hétkor bőgve ültem az ágyamon, mert nem tudtam beszélni illetve levegőt venni is nehezen, úgy látszik, mégse gyógyultam meg még. Bátyám felvitt az ügyeletre. Délelőtt sógornővel mentek az ügyeletre, mert ő is elkapott…