Régen hallgattam már földön fekve Pressert, épp ideje volt újra.
"Ismert lelki bajra írt, aztán hátrament és sírt, aztán mégis
tovább írt, a titok érintésre nyílt.
Néha gyóntatott és gyónt, néha túl mélyre hajolt,
néha mondták, mennyit ért, mégsem tudták, mennyit ért.
Néha mozdulatlan tűrt, aztán mint a szél eltűnt,
bent a fáradt hinta leng, dalok nélkül egy kis csend."
2011.11.06. 20:09 gangike
Szólj hozzá!
Címkék: zene rajongás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gangike1.blog.hu/api/trackback/id/tr175502070
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
