Noverem meg alszik, kavet mar ittam, a fekete rondafeju kutya mar itt horkol, szoval irok.
Az uton minden jo volt. Koppenhagaban ossyeverodott egy kisebb magyar csoport, akiknek en voltam az angoltolmacsa... Szerintem el lehet kepzelni, milyen parbeszedekbe bonyolodtam. Volt velunk egy roman neni is, na o csak velem akart beszelgetni es csak romanul tudott. A gepen gecihideg volt, az idegen dan csajjal osszebujva vacogtunk egz koteg takaro alatt. Kanadaban mar minden oke volt, behivtak az emigraciora, meg ilyenek, de megoldottuk. Aztan Szilvaval hazajottunk, en porogtem, mint a hulye, szoval ugz erzem, sikeresen atalltam.
Kepek itt, de jobboldalra is kiraktam az album linkjet.