gangike1

Rohadjon meg a nyomtató, a jó édes anyját a falamnak, miért kell róla hullania a festéknek, álljál már meg, kurva képkeret, hol vannak azok a szájbakúrt szögek, hova raktam a csavarhúzót, miért ferde, miért esik le, szétverek mindent, nem, inkább hallgatok zenét, kinn a fény, benn varázslat, de szép hangja van, rohadt fal, nem igaz, hogy nincs itthon cellux, és dobban, és lökdös, és csesztet, és tódul, és lüktet, és zúdul, és fékez, és lódul, de szépen énekli, hol az olló, az előbb még a kezemben volt, gondolj rám, ha csillag zuhan földi éjszakán, akkor én most lefekszem a szőnyegre, zongora, jaj, de szeretem, gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván, kit érdekel a fal meg a képkeret, majd megcsinálom, többet nem adok, csak a szívemet dobom eléd.
Gondolataimat olvashattátok az elmúlt egy órából.