A Magyar Dal Napját néztem a tévében, és Presser, Zorán és Bródy énekelt a stúdióban én meg ültem a földön és sírtam, aztán röhögtem, és énekeltem, ami épp szólt, aztán feküdtem a földön, és azt éreztem, hogy az ő zenéjük az életem.
Zorán és Bródy - Ne várd a májust
Presser és Zorán - Úgy volt
2009.09.13. 21:01 gangike
Szólj hozzá!
Címkék: zene rajongás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gangike1.blog.hu/api/trackback/id/tr815501590
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
