gangike1

Épp két német csávóval beszélgetek, az egyikkel a rockzenéről, a másikkal Dosztojevszkijről. Szerintem ezt vegyük úgy, hogy tanultam a holnapi németórára...

Vajon a nővérem szeretne beszélni arról az újságból kivágott, nyálas szépfiút ábrázoló képről, amit a húszéves német szótárban találtam?

Bécs még mindig szép, viszont a hazafele utat már az ablaknak borulva töltöttem, mert nem láttam a takonytól, és a hetem is ebben a hangulatban fog telni. (Hiányoztok!!!)

Bécs még mindig szép, viszont a hazafele utat már az ablaknak borulva töltöttem, mert nem láttam a takonytól, és a hetem is ebben a hangulatban fog telni. (Hiányoztok!!!)

Németen, miután kaptam két pluszházit, próbáltam bűnbánóan nézni, és akkor abban a lélektani pillanatban a folyosóról egy olyan üvöltés hallatszott be, amin nem lehet nem ordítva röhögni.

Az egy dolog, hogy németen egy dalocskát hallgattunk, amiben lényegében a búzamezőn basznak (ennél kicsit finomabban van megfogalmazva), aztán megkaptuk a szövegét, hogy itthon írjuk ki belőle az igék két múltidejét, de hogy az előadó neve Jürgen, na az csúnyán kibaszta a…

Amikor Krisztián bá nulladikban körbejárt kezében egy vállfát forgatva, aztán megállt, azt mondta, hogy aki ma a legjobb lesz, az lehet Napóleon. Ráteszem a fejére a Napóleon-sapkát, és szemléltetésként a fejébe húzta a vállfát, akkor éreztem, hogy ez egy nehéz nap lesz.

Nem írom le magyarul! Én má meguntam az életem...

Reggel még sötétben indultunk. Telefonbetyárkodtunk a buszon ("De Józsi, meghótt a tehín, amit tegnap hoztá'! Há' odaadtam érte száz birkát, erre meghótt a Morzsa!" illetve "Sanyikám, itt vannak a tikok ketrecben, ha má' kifizetted, vidd is el üket!"), néztünk ferde házat…

Holnap megyünk Bécsbe. Mindenki kívánjon jó időt, és Krisztián bának kötélidegeket hozzánk.