Komolyan XIV. Lajosnak fogom hívni a dagadt kismacskát, mert elképesztő hitelesen játssza a Napkirályt. Ordítva brekeg Bocinak vagy nekem, hogy akkor leszünk szívesek simogatni (nyalogatni, megetetni, birkózni vele, szerepünk szerint). Ha elérte célját, királyi pillantásokat vet ránk, csak hogy érezzük, milyen nagy kegyben van részünk. Ha nem teszünk eleget a követelésnek, akkor sértetten elvonul.
Az én bamba tündér tehénkém mellé tényleg szükség volt egy belevaló köcsög diktátorra - már csak az egyensúly miatt is. (A girnyó kismacska (Lajos testvére) nem sok vizet zavar, ahova teszem, ott marad, és ha hozzányúlok, dorombol (ezért egy hónapig küzdöttem).)
2010.12.29. 21:47 gangike
Szólj hozzá!
Címkék: állat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gangike1.blog.hu/api/trackback/id/tr815501954
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
