Ez egy rendkívül mozgalmas éjszaka volt... Éjfélig tudtam követni az eseményeket, főztünk virslit, ittunk (Jázminnal megálltunk két leónál, érezhettünk valamit). Aztán volt sírás a részeg Tamás részéről, kurva nagy esés a sárba részemről, hányás, rengeteg hányás, mind Tamástól, asztmás roham szintén az ő előadásában (gyógyszer nem volt nála), volt öngyilkossági vágy, hányás egy palacsintasütőbe (jóvanbazmeg, csak azt találtam, amit hirtelen Tomi pofája alá tudtam tolni), rémálmok, még több öngyilkossági vágy, egy-két jó időben elcsattant baráti pofon Tamás arcán, két ájulás Tamástól gyors egymásutánban, az első az utca közepén a sárban, a második a kapuban, ahol rakásra estünk, volt még pulzuskeresés, könyörgés, győzködés, mentatea, takarítás, mosogatás, és itt értünk el hajnali hat órához, mikorra sikerült Tomit elaltatni, és mi is alhattunk fél órát a vizes ágyban, amiben előzőleg Máté Tamást akarta leönteni, csak az félreugrott.
Köszönet Máténak a lélekjelenlétért, Dalmának az együttérzésért, Gyurinak azért, hogy elment aludni, és legalább őt nem kellett istápolni. Jázmin, nagyok voltunk! Tomika, a kurva anyádat többet ilyet ne!
Ja, és boldog új évet kívánok!