Voltunk ma egy fogyatékos gyerekeket és felnőtteket ellátó intézetben. Valahol szomorú és félelmetes volt. A fiús egyenfrizura a lányokon is, gondolom, a balesetek kivédése miatt; az ötvenéves néni, aki mesét nézett, a másik, aki színezett és mutatta nekünk, milyen szépen…
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén, ennyi,nem kell levél, nem kell bélyeg, hagyjátok, hogy végre éljek! Nem érdekel semmilyen kényszer,Hadd rúgjak be végre elégszer már! Én másnapos akarok lenni!